Enyhén szólva meglepődtem, amikor beléptem a Kőbányai Spartacus épületébe: itt dolgozik Turi György, a világ egyik legjobb úszóedzője, aki Egerszegitől kezdve Cseh Lászlóig „ontja” a bajnokokat, miközben ez a környezet olyan, mintha 1973-ba repültünk volna vissza. –ŰMondjunk 1983-at, mivel akkor adták át az uszodát. De nincs ebben szégyellnivaló. Úgy gondolom, nem a szép irodákon, a nagy apparátuson van a hangsúly, hanem azon a munkán, ami bent az uszodában zajlik. Kinyitjuk az ajtót, és ebből a lepukkant irodából átlépünk a „szentélybe”, ahol nem számít más csak a komoly szakmai teljesítmény. Az más kérdés, hogy két edzés között adminisztratív ügyekkel is foglalkoznom kell, mert nemcsak a Kőbánya FC vezetőedzője vagyok, hanem a magyar úszóválogatott szakosztályvezetője is.
